Leányfalu a Pilis hegység lábánál a Vöröskő, Nyerges hegy és a Duna között Budapesttól 27 km-re fekszik. Kiemelt üdülőterület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.

Területén az ókor maradványai csak az 1900-as években kerültek napvilágra azon ismert tény következtében, hogy a rómaiak a Dunántúl területét az I. sz. második felében szállták meg és a meghódított területet Pannónia néven csatolták provinciaként a birodalomhoz. Dr. Arányi Lajos archeológus 1910-ben kezdte meg ásatásait, s nemcsak megerősített stratégiai helyek maradványaira, hanem a társadalmi élet kényelmére szolgáló leletekre is bukkant. Munkáját 1915-ben Kuzsinszky Bálint régész folytatta. A Duna mentén erőd-rendszert alakítottak ki a mindig kiválót alkotó rómaiak: ezen "castrum"-ok katonai táborok, mint Acquvincum - (Óbuda) - Ulcisia Castra- (Szentendre) - Cirpi (Dunabogdány) - Solva ( Esztergom) között kisebb őrtornyokat építettek, ahonnan a hadiutat és a dunai átkelőhelyeket kémlelhették. A Leányfalu központjában felfedezett őrtorony végleges, hiteles feltárásához a benzinkút építési előkészületei kapcsán került sor, a leletmentés Dr. Soproni Sándor kiváló régész nevéhez fűződik. A burgus őrtorony kb. 10x10 méter alapterületű volt, I. Valentinianus császár (365-375) uralkodása alatt épült. Anyaga andezit, favázas szerkezettel kombinálva. Az V. században a hunok és az általuk leigázott népek harcai, támadásai következtében az őrtorony tűzvész martaléka lett, a megmaradt leletanyag a szentendrei Ferenczy Károly múzeumba, részben pedig a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
 

A római világ kultúráját szétdúlta a népvándorlás, a magyar honfoglalással kezdődik a második évezred. Árpád szálláshelye a Csepel-sziget, míg Kurszán kündü a szentendrei szigeten telepszik meg, vele együtt a Megyer-törzs tagjai. A környék későbbi lakosai Kurszán rokonaiból származó Kartal, majd Rosd nemzetség tagjai. Falunk pontos kialakulásának történetét homály fedi. A legelső, oklevélben történő említést 1407-ből ismerjük. 1407. március 24. Buda: Ozorai Pipo temesi és komáromi főispán, kamarai ispán felhívja Keresztúri András fehérvári kamarai előljárót, hogy a Fehérvárra érkező sóból 1800 forintnyit adasson ki János veszprémi püspöknek az elmaradt dézsmajövedelem Fejérvár, Nándor és Nyék falvak után, melyeket a király a budavári királyi kápolnához csatolt, továbbá Keszi, Káloz, Zenche, Pomáz, Szentendre, L E Á N F A L V A , Tad, Várad, Bogdanskissenből, melyek tizedét Károly váci püspök mint visegrádi várnagy ezen várhoz csatolt. A név második előfordulása 1446 és 1447-ből ismeretes, de ekkor már mint családnév jelentkezik: Leanfalw-i Miklós és Péter birtokperben állnak a Tah-beli /ma Tahi/ Pewkry ma /Pekry/ család tagjaival. A Leanfalw-i család leszármazottai, közöttük István és Pál hivatalnoki pályára lépnek és mint "királyi emberek" itélkeznek perekben. 1528-ban már Thahy János ajándékoz leanfalwi birtokot rokonainak. Vajon mikor lett a helységnévből családnév, majd a családnévből végérvényesen helységnév - ez a kérdés beható kutatást igényelne. / A fent idézett okiratok Bártfai Szabó László : Pest -Megye Okleveles emlékei 1002-1599-ig c. művéből származnak/

1541-től a köznemesi birtokok török kézbe kerültek. 1579-ben Üvejsz budai pasa az úr, az ismert adólajstromok szerint 6229 akcse befizetése az előírás. Pócsmegyer a török hódoltság ideje alatt nem pusztult el, 1690-ben a lakott helységek között tartják számon, a hozzátartozó Leányfalva a régi térképeken mint "Leányfalva puszta" szerepel - ami nem jelent egyértelműen lakatlanságot. A Rákóczi szabadságharc után - 1728 az első ismert dátum, melyből megtudható, hogy a zólyomi ágból származó gróf Esterházy János a birtokos. Őt követi gróf Breuner Ágoston, Mária leányának férje. Tulajdonát képezi Pócsmegyer és a hozzá tartozó leányfalui szőlők és erdők. Breuner Ágoston az 1860-as években felparcellázza birtokát és eladja. A század utolsó negyedévét tekinthetjük a tartós letelepedések évének. Az elsők között találjuk Szendrey Ignáczot, (Petőfi apósát) aki mint tapasztalt gazda - (a Károlyiak jószágkormányzója) 80 holdat vásárolt, azután dr. Szitányi Ödön miniszteri osztálytanácsos, dr. Bradách Antal, Szenes Ede nagykereskedő, Vámossy Mihály tanár, Szendrey mellett természetesen Gyulai Pál író és kritikus. Ők a "honfoglalók", a későbbi évek folyamán döntő befolyással lesznek a falu fejlődésére. Egy súlyos természeti csapás, az 1880 körül észlelt filoxera részben kipusztítja a virágzó szőlő-kultúrát: ennek következményeképpen kiürülnek a leányfalusi hegyoldalban lévő pincék, elárvulnak a szerény "borházak", "féhajok".

 A pócsmegyeri és szigetmonostori gazdák árúba bocsátják telkeiket. Ekkor, a 900-as évek első éveiben kezdődik a második betelepülési hullám. Kisebb-nagyobb présházak, telkek cserélnek gazdát. Először csak nyári időben lakják őket, majd később ezekből lesznek az állandó nyaralók. A teljesség igénye nélkül néhány nevet kell említeni: a Polylák, Glósz, Vancsó, Péteri, Hankovszky, Fejérvári, Lamotte, Szászy, Siklóssy, Belaagh, Wabrosch családokat és a művész-világ nagyjait. Rózsahegyi Kálmán ösztönzésére jön Leányfalura, vásárol telket és épít házat a magyar irodalom kiemelkedő alakja, Móricz Zsigmond. A Nemzeti Színház és az Operaház művészei közül sokan vásárolnak telket, nyaralót, az említett Rózsahegyi Kálmán mellett Feleki Miklós, Kőrösmezey Gusztáv, Helvey Aranka, Hettyey Aranka, Alszeghy Kálmán, Radnai Miklós. Az említett hírességek és barátaik megjelenése az irodalom és a művészet térfoglalását indította el, létrehozzák saját közösségi fórumaikat. 1901. május 30.-án Vámossy Mihály tanár elnökségével 83 taggal megalakult a Leányfalusi Kaszinó. Arisztokratikus szellemiségű tagjai pezsgő társadalmi életet vittek a falu közösségébe, szem előtt tartva a közhasznú célokat és a közművelődést. 1914-ben megalakult a Leányfalusi Társadalmi és Szépészeti egylet dr. Vámossy Zoltán vezetésével. Az egylet célja a falu rendezése, szépítése, a nyaralóhely arculatának kialakítása. A Leányfalusi Törzs 1914-ben Tóth László, Marschalkó Teofil, Törs Tibor, Radnai Miklós kezdeményezésére alakult és hamarosan 120 tagot számlált. 

A társaság máig ismert és néha használt jelszava: " Üdv a Dunának " ! A bohém társaság Anna bálokat, hangversenyeket, előadásokat szervezett, ahol nem volt hiány ismert művészekből, operaénekesekből, színészekből, így teremtve meg az együttzenélés, színjátszás, szórakozás hagyományait. A Pócsmegyer-Leányfalui Iparosok Köre 1931-ben alakult Lingel János bútorgyáros kezdeményezésére. A 44 tagot számláló egyletben minden kisipari tevékenység képviselve volt. Farsangi bálok, szüreti mulatságok, tambura-zenekar szerveződött, környék-szerte híres volt az Iparoskör színjátszó csoportja. Az előadások mindenkor jótékonysági célt szolgáltak. 1947-ben a Belügyminisztériumtól érkezett okirat mint "nem működő" egyesületet, mind az Iparoskört, mind a Leányfalusi Törzset megszüntette, ill. feloszlatta.
 

A nagy változás a második világháború után következett be. Leányfalu 1949-ben lett önálló község, 1970-ben 1300 lakossal nagyközségi rangot kapott. Állandó lakosainak száma 2003 január 1-én 2522 fő mintegy 500 családi és 1700 hétvégi házzal. A 60-as évek végén eszközölt próbafurások eredményeképpen 36 C fokos hévíz tört fel a földből, így megépülhetett a termálvizű strandfürdő, 4 medencével. Az 50 méteres úszómedence versenyek lebonyolítására is alkalmas. A strand május 1-tő október 1-ig fogadja a fürdőzők népes seregét. Leányfalu közművesítése az elmúlt években feldúlta ugyan a falu nyugalmát, (csatornaépítés, telefon, vezetékes gáz ) ugyanakkor biztosítja a település további fejlődését. 1999-ben ünnepelte Leányfalu 50. születésnapját, vagyis önálló községgé válását. A település vezetősége sokat tett ennek méltó megünneplésére: Hősök emlékművének avatása, címer, zászló tervezése és használatának bevezetése. Megemlékezve a Leányfalut a régmúltban felfedező művészekről, írókról, költőkről, színvonalas irodalmi és helytörténeti Múzeum létesült.
 

Mintha újra megmozdult volna valami az emberek szívében, egyre több ember munkálkodik azon, hogy felvirágoztassa Leányfalu társadalmi és kulturális életét. A "maiak" elődeik nemes példáját követve szeretnék, ha ismét pezsgő társadalmi élet bontakoznék ki, ha Leányfalu belső erejét ismét az újjáéledő civil kurázsi táplálná. Ezt tartva szem előtt megalakult a közel 20 civil szervezetet tömörítő Leányfalusi Civil Egylet, mely a régió fejlesztését tűzte ki céljául. Az 1910 óta működő önkéntes Tűzoltó Egyesület, a Hóvirág nyugdíjas klub ( mely előadásaival országszerte több díjat nyert, elismerést szerezve Leányfalunak), a Móricz Zsigmond Irodalmi Társaság, a Szent Anna Cserkész csapat, Hold Táncszínház. Szent Anna Karitász, Puszta Sándor Kör tevékenységükkel színesítik Leányfalu életét. A nemrég alakult Leányfalusi Iparosok és Vállalkozók Szövetsége a régi iparos kör közösségszervező és hagyományápoló misszióját kívánja folytatni. Az Iskolaügyért Közalapítvány stratégiai célja a Móricz Zsigmond Általános Iskola és Napközi-otthonos Óvoda fejlesztése, bővítése, korszerűsítése, nevelés és oktatás képességfejlesztés, gyermek és ifjúságvédelem. A Leányfalui Nőegylet faluszépítéssel, sport és kulturális rendezvényekkel, bálokkal teszi színesebbé az itt lakók életét. A Sumo Szakosztály, az Asztalitenisz szakosztály, a Leányfalui FC, a Kézilabda Egyesület, az Első Leányfalui Kosárlabda Egylet, mind-mind aktív szerepet vállalnak az egészséges életmódra való nevelésben. A ma már hírnevet szerzett "Vadkacsa Egyesület" Leányfalu egyik legaktívabb résztvevője Leányfalu és a Dunakanyar sportéletének. Fő célkitűzésük, hogy a gyermekek megtanulják a "vízen járás" minden titkát, tudományát. A "Vadkacsa-csapat" vezetősége arra törekszik, hogy a gyermek és ifjúsági korosztályba tartozó fiatalok ismerjék meg hazánk legszebb tájait, a vízi túrákon való részvétel által gyarapodjék a fiatalok víz- és természetszeretete gazdag programok biztosításával.