Helytörténet‎ > ‎

Leányfalu 1934-ben, Kálvária-szentelés

Vitéz Pesthy – Müller József Leó gyáros, kormányfőtanácsos, nyugalmazott huszárkapitány, litván főkonzul felesége - egyes források szerint egyik fia súlyos betegségéből való felgyógyulása - emlékére építtette és ajándékozta Leányfalu közösségének a régi kálváriát, melyet 1934-ban Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök szentelt fel.
 



Szerencsénkre a szentelés ceremóniájáról 1934-ben a filmhíradó is beszámolt röviden.
Az alábbi linkre kattintva megtekintheti a rövid, fekete-fehér filmhíradó részletet.

A film elején a Móricz Zsigmond út helyén hajdan futó Visegrádi út egy szakaszát láthatjuk,az Erkel utca felől A Kálvária utca irányába tart az ünneplő közösség.

Majd a mai Kálvária utcát láthatjuk alulról a hegy felé.

Végül a kilátást is láthatjuk a hegyoldalból lefelé a Duna irányába.




Müller Józsefnek két fia volt, József (Dódi) és István (Isti). Egyik fia súlyos betegségből való gyógyulásáért hálából állíttatta 1932-ben a Kálváriát. Saját területéből hosszú, több méter széles telket adományozott az egyháznak, ezen építtette fel saját költségén a 14 stáció fülkés oszlopait és a keresztutat lezáró három keresztet. A fülkékben elhelyezett, a szenvedés jeleneteit megörökítő képeket maga az adományozó festette, az oszlopok kőműves munkáit Loszmann János* készítette, a képek keretei Papp Gyula faszobrász munkái.**
Különösen figyelemreméltó volt a három kereszt között a középső, ’Krisztus keresztje’, amely un.litván kereszt volt. Ezen a kereszten nem a mi hagyományainkból ismert corpus, Krisztus megfeszített teste függött, hanem a Megfeszítettnek egy kisebb szobra, különleges formájú keretben elhelyezve, amelyet széles sugarak szegélyeztek. Ezen a sugaras kereszten még egy,
kisebb, szintén sugaras kereszt állt. A két oldalon álló kereszt teljesen díszítés nélküli volt. 1932-ben nagy ünnepélyességgel szentelte fel a Kálváriát Schvoy Lajos*** megyéspüspök úr. Az adományozó család XI. Pius pápától teljes búcsút adományozó okiratot kapott. Puszta Sándor plébános vezetésével minden Nagypénteken a hívek együtt vonultak a Kálváriához, együtt végezve el a keresztúti ájtatosságot. Ünneptől függetlenül is gyakran látogatták
a hívek a gondozott, szép keresztutat. A II. világháború és a politika sajnos a Kálvária történetébe is beleszólt. Alighogy a Müller család új, emeletes háza elkészült, a szülők 1944-ben külföldre távoztak. A két fiú itthon maradt. Az idősebbiket internálták. Sok hányattatás közepette élve részben telkek eladásából éltek. A ház új tulajdonos kezébe került. József hazakerült az internálásból és röviddel ezután, 1956-ban mindkét fiú nyugatra távozott. A birtok felső részét már korábban államosították, a ház ismét gazdát cserélt.
Az új tulajdonosok, immár hatan, 1971 szeptemberében – területrendezés címén – a kereszteket munkagéppel kidöntötték anélkül, hogy akár a Nagyközségi Tanácsot, akár a plébániát értesítették volna. A litván kereszt nyomtalanul eltűnt.
A plébános, az egyházközségi tanács megfelelő iratokkal igazolta tulajdonjogát, amelyet a kormányhatalom képviselője is aláírt. Nem akarván bírósági pert indítani, a felek abban állapodtak meg, hogy a három kereszt lejjebb kerül a telek szélére, ahol majd út lesz, a rendezés folytán közterületté nyilvánítják és a keresztek háborítatlanul maradhatnak új helyükön. A Tanács kötelezte az eltávolítókat, hogy az év március végéig állítsák helyre a kereszteket. A történet végét ma már nehéz rekonstruálni. A litván kereszt soha nem került elő, az új keresztek egy villa kerítéséhez vannak erősítve, a stációk viharvertek, az elsőből hiányzik a kép, az út gondozatlan. - tudhatjuk meg Dr. Szinna Ferencné írásából, mely 2006-ban jelent meg a Szent Anna plébánia Húsvéti üzenet című lapjában.
Kiegészítés:
*Dr. Szinna Ferencné írásában pontosítást kért Loszmann Ágnes, az alábbiak szerint: "A szövegben kérem kijavítani Loszmann János nevét Loszmann Istvánra, mert a stációfülkék elkészítését, annak kőművesmunkáját nagyapám, Loszmann István végezte. (Lozmann János szobafestő és mázoló Loszmann István fia, aki az l934-es avatás idején mindössze 12 éves gyerek volt!) Köszönettel: Loszmann Ágnes" Észrevételét köszönjük!
** A stációk ács- és faragó munkáit Dalkó Lajos mester készítette - tudatja Dr. Györffy István az Adatok Leányfalu déli részének hely-, család- és kortörténetéhez című munkájában.
Valószínűleg Dalkó Lajos ragadványneve volt a  "nyolcújjú Dalkó" - szóbeli közlések alapján.
*** Shvoy Lajos

A Kálvária utca a 11-es főút felől a hegy irányába:


Az egyes stációk:

A Golgota, az "új" keresztek az egykori litván keresztek helyett.


A litván kereszteket ma is láthatunk a litvánok egyik legősibb nemzeti emlékhelyén, a  Keresztek hegyén (Litván Golgota). A képre kattintva egy kis film is megtekinthető.



Comments