Helytörténet‎ > ‎

Leányfalu 1439-ben

Az alábbiakban egy 1439-es birtokper okleveleinek magyarra fordított változatai olvashatóak.



DL-DF:13317
Keltezés:1447-09-09
Keltezés helye:Buda Pilis m
Kiadó:PÁLÓCI LÁSZLÓ ORSZÁGBÍRÓ
Régi jelzet:Q 311 / 8 26
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311)
Fennmaradási forma:Eredeti
Pecsét:Záró 02
Nyelv:Latin
Irattípus:ítéletlevél - iktató
Átírás:1439-04-06 budai káptalan


Palocz-i László comes országbíró bizonyítja, hogy midőn a Szent Tamás vértanúról nevezett Esztergom-előhegyi prépostság prépostja: István és testvére: Bothos Péter betartva a törvényes formákat a királyi és a budai káptalani ember közbejöttével be akarták magukat vezettetni a pilismegyei Tah birtokba és ugyanaz az István prépost és testvére: Péter az ezen beiktatásnál történt ellenmondás miatt Leanfalwa-i Miklóst és Pétert Szent Jakab nyolcadára -aug. 1.- maguk ellen a király elé perbe idézték, azon a nyolcadon István prépost személyesen jelent meg Péter nevű testvérét a váradi káptalan ü. v. levelével képviselve, azt válaszolta, hogy a statutionak azért mondtak ellen, mert Leanfalwa nevű birtokuk közvetlen szomszédságban van a nevezett Tah birtokkal, így tehát annak a megvétele vagy zálogba vétele őket inkább illeti, mint István prépostot és testvérét: Pétert. István prépostnak erre az volt a válasza, hogy Tah birtok sem vétel, sem zálog cimén nem került az ő kezükre, hanem tisztán Pewkwr-i Miklós fiainak: Péternek és Imrének testvéri adománya révén és erre bemutatta a budai káptalannak /Évet nem jelez/ feria quinta proxima ante f. nativitatis B. Johannis Bapt. kelt privilegialis oklevelét, mely szerint megjelentek a budai káptalan előtt egyrészt Pewkwr-i Miklós fiai: Péter és Imre - Péter egyúttal Demeter nevű fia terhét is magára vállalva, másrészt a Szent Tamás vértanúról nevezett Esztergom-előhegyi prépostság prépostja: István a saját és Bothos Péter nevezetű testvére nevében a váradi káptalan ü.v. levelével és előtte ily bevallást tettek: Mivel a nevezett István prépost és a testvére: Bothos Péter velük szemben s a boldogult testvérükkel: Frankkal szemben különböző nehézségeik közepette sok testvéri segítséget nyújtottak, különösen mikor 340 magyar arany forintot kölcsönöztek neki és kérésükre az egész összeget elengedték neki, és ezenkívül más jótékonyságot is gyakoroltak velük szemben, nem akarván tehát hálátlanok lenni, István prépostot és testvérét: Bothos Pétert testvérükké fogadták, mintha egy atyától származtak volna és ennek a külső kifejezéséül örök időkre átadták nekik és férfi-utódaiknak a pilismegyei Tah birtokot és a Zamard nevű prediumot vagy hegyet azok minden tartozékával és Szent István király tiszteletére Tahban épült egyház kegyuraságával; átadták egyúttal a két birtokra vonatkozó okleveleket is egy kikötéssel, hogy ha Bothos Péter, a prépost testvére gyermektelenül találna meghalni, akkor Tah birtok és Zamard predium visszaszáll Péterre és Imrére és azok utódaira. - Arra nézve pedig, hogy a nevezett Tah birtok és Zamard predium a nevezett Péter és Imre öröklött birtokai voltak, és hogy azokat joguk volt elajándékozni, két oklevelet mutatott be István prépost: az egyik Albert királynak 1439. márc. 4-én kelt okelvele, amelyet tartalmilag közöl, amelyet a király Iwanka corbaviai comes, a királyné udvarmestere relatiojára adott ki; a másik a budai káptalannak 1439. ápr. 6-án kelt, alphabetummal intercisalt privilegialis oklevele az előbbi adomány statutiojáról, amelyet tartalmilag szintén közöl. Ez oklevelek bemutatása után a felek döntést kértek. Az országbíró igy érvelt: Jóllehet Miklós és Péter Tah birtok statutiojánál azért mondtak ellen, mert az a birtok a szomszédságánál fogva ugy az eladást mint a zálogbaadást illetőleg őket illeti elsődlegesen, de mert Albert király 1439. márc. 4-i adománylevelében az említett Tah birtokot Pewkwr Franknak és általa testvéreinek: Péternek és Imrének adományozta és ők a megfelelő időben be is vezettették magukat annak a tulajdonába, még pedig minden ellenmondás nélkül, és Péter meg Imre azóta is békén birták azt, majd Tah birtokot és Zamard prediumot átadták István prépostnak és testvérének: Bothos Péternek, nem vétel vagy zálog címén, hanem a budai káptalan előtt történt bevallás szerint mintegy örökbefogadás utján, testvéri szeretetből engedték át nekik oly feltétellel, hogy ha Bothos Péter gyermektelenül halna el, a birtok visszaszáll Péterre és Imrére és utódaikra. Igy tehát világos, hogy Leanfalwa-i Miklós és Péter ellenmondásukat jogtalanul tették, azért Tah birtokot István prépostnak és testvérének: Péternek kell odaítélni, Leanfalwa-i Miklóst és Pétert pedig jogtalan tiltakozásuk miatt a birtok becsértékében kell elmarasztalni, amint bírótársaival együtt így is határozott. Felkérte azért a budai káptalant, küldje ki a testimoniumát, akinek a jelenlétében a királyi curiából külön kiküldött ember szálljon ki Tah birtokhoz és a szomszédok meghívása mellett juttassa azt vissza minden tartozékával István prépostnak és testvérének: Bothos Péternek nem véve figyelembe Leanfalwa-i Miklósnak és Péternek, de másoknak az ellenmondását sem, amiről a káptalan Szent Mihály nyolcadára tegyen a királynak jelentést. Ezen a nyolcadon -okt. 6.- István prépost a saját és testvére nevében bemutatta a budai káptalannak alphabetummal intercisalt, privilegialis formában kiállított válasziratát a statutio megtörténtéről. Mivel ebből meggyőződött, hogy a királyi és budai káptalani ember az ítéletnek megfelelőleg bevezették István prépostot és Bothos Pétert a törvényes formák között Tah birtokába, azért ő is nekik ítéli azt és Péter utódainak örök tulajdonul.





DL-DF:14037
Keltezés:1447-11-24
Keltezés helye:Buda Pilis m
Kiadó:PÁLÓCI LÁSZLÓ ORSZÁGBÍRÓ
Régi jelzet:Q 311 / 482 14
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311)
Fennmaradási forma:Eredeti
Pecsét:Függő
Nyelv:Latin
Irattípus:ítéletlevél
Átírás:1439-04-06 budai káptalan

Palocz-i László comes országbiró a budai káptalanhoz. Az esztergomi előhegyfoki, Szent Tamásról nevezett egyház prépostja: István és testvére: Bothos Péter betartva a törvényes formákat be akarták magukat iktattatni a királyi és a budai káptalani ember közreműködésével a pilismegyei Tah birtok tulajdonába, de mert az iktatásnak Leanfalwa-i Miklós és Péter ellenmondottak, ezen ellenmondás miatt a királyi ember Szent Jakab apostol nyolcadára -aug. 1.- a király elé törvénybe idézte őket. A nyolcadon István prépost személyesen jelent meg, testvérét Pétert pedig a váradi káptalan ü. v. levelével képviselte és kivánta Miklós és Péter részéről az ellenmondás megindokolását. Péter, aki személyesen jelent meg, Miklós testvérét pedig a váci káptalan ü.v. levelével képviselte, azt válaszolta, hogy a statutionak azért mondtak ellen, mert birtokuk: Leanfalwa Tahnak közvetlen szomszédja s igy annak a megvétele vagy zálogbavétele a szomszédságnál fogva őket inkább illeti, mint István prépostot és testvérét: Pétert. Erre viszont István prépost - Péter nevű testvére nevében is kijelentette, hogy Tah sem vétel, sem zálog címén nem került hozzájuk, hanem tisztán mint testvéri adomány Pwkwr Miklós fiai: Péter és Imre részéről, aminek igazolására bemutatta a budai káptalannak jun. 22-én kelt, tartalmilag közölt oklevelét. Ezenkivül annak az igazolására, hogy Tah birtok és Zamard hegy az említett Péternek és Imrének öröklött birtokra volt és hogy joguk volt azt eladományzozni, bemutatta egyrészt Albert királynak Budán, 1439. márc. 4-én kelt ”ad relationem Iwanka comitis Corbavie magistri curie reginalis majestatis” kiállított okelvelét, másrészt a budai káptalannak 1439 árp. 6-án kelt, a birtok statutiojáról szóló oklevelét, amelyeket tartalmilag közöl. Ezek bemutatása után az országbíró így indokolta meg itéletét: Jóllehet Miklós és Péter Tah birtok statutiojánál azért mondottak ellen, mivel szerintük a birtok megvétele és zálogba vétele a szomszédság jogán elsősorban őket illeti meg, de mert Albert királynak 1439 márc. 4.-i oklevele szerint a király Tah birtokot Pwkwr-i Franknak és testvéreinek: Péternek és Imrének adományozta és ők a törvényes időn belül be is iktattatták magukat annak a tulajdonába minden ellenmondás nélkül és annak békés birtokában voltak egészen addig, míg azt az életben maradt két testvér: Imre és Péter István prépostnak és testvérének: Péternek nem adományozta s így István prépost és Péter nem vétel, sem elzálogosítás útján jutottak Tah birtokába, hanem mint örökbe fogadott testvérek kapták azt oly feltétellel, hogy Péter esetleges magtalan halála után az ismét visszaszáll az adományozókra vagy azok utódaira. így tehát jogtalanul akadályozták meg a statutiot, azért a birtokot István prépostnak és testvérének: Bothos Péternek ítélte oda, míg Miklóst és Pétert jogtalan ellenmondásuk miatt a birtok becsértékében marasztalta el. Felkérte azért a káptalant, küldje ki testimoniumát, akinek a jelenlétében a királyi ember menjen el Tah birtokához és a szomszédok meghívása mellett vezesse be annak a birtokába István prépostot és testvérét: Pétert, sem Leanfalwa-i Miklósnak és Péternek, sem bárki másnak az ellenmondását nem véve figyelembe. Királyi curiából külön kijelölt királyi emberek: Michael de Debreczen, aut Ludovicus de Talka, vel Ladislaus de Nana. 

















Comments