Helytörténet‎ > ‎

A katolikus egyházközség története

A Kossuth rádióban 2008 húsvét vasárnapján a Szent Anna-templom harangjai kondultak meg. Az elhangzott harangszöveg részlete itt hallgatható meg.  A harangok története itt olvasható el.

Az 1860-as évektől benépesülő Leányfalu közigazgatásilag Pócsmegyerhez tartozott, ám egyházszervezetileg Pócsmegyer-Leányfalu, mint leányegyház a szigetmonostori plébánia filiájaként működött. Leányfalu lakói a Dunán átkelve Pócsmegyerre, az Esterházyak urasági épületében berendezett imaszobába jártak át misét hallgatni, ahol a szigetmonostori plébános csak minden harmadik vasárnap mondott misét. 1890-ben egy tűzvész következtében az egész kastély lángok martalékává vált. A leányfaluiak ekkor határozták el, hogy Leányfalun építenek új templomot. A Szent Anna-kápolnát 1892. július 31-én szentelték fel. Misézni a szigetmonostori plébános járt át nyáron hetente, télen havonta. Dunai jégzajlás idején előfordult, hogy hosszabb ideig is elmaradtak a szentmisék. A szigetmonostori plébános 1917-ig Biber Gyula, 1918-33 között Jády László, 1930-tól Csányi László volt.

1920-ban létesült a leányfalusi temető, a szép fekvésű két holdas ingatlant a Polják család adományozta az egyházközségnek sírkert céljára. A leányfalusi hívekből álló egyháztanács 1928 augusztusában ült össze először. Az 1930-as évekre a hívek számának növekedése szükségessé tette egy helyben lakó lelkész működését. Benes József gyártulajdonos és felesége kezdeményezésére a leányfalui egyháztanács 1931. július 28-i ülésén tette meg ez ügyben az első lépést. A hívők az egyházmegyei hatóságnál kérvényezték, hogy szervezzenek a szigetmonostori plébánián kápláni állást úgy, hogy a káplán a filiában, Leányfalun lakhasson. Kérésüket azzal indokolták, hogy a Szigetmonostor anyaegyház 607 katolikus hívével szemben Leányfalu filiájában 595 állandó katolikus hívő lakik, akikhez nyári időszakban 1000-nél több nyaraló és villatulajdonos csatlakozik és igényli a lelki gondozást. Dr. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök a kérelemnek eleget téve engedélyezte, hogy Leányfalun 1933. július 1-től a szigetmonostori plébános jurisdictioja alatt helyi káplán működjön. Ettől kezdve Fekete Béla lelkész teljesített kápláni szolgálatot Leányfalun. Ellátását és fizetését a Benes család vállalta magára. 1934-ben vitéz Pesthy Müller József Leó, a település déli részén kálváriát állított saját költségén, melyet az egyházközségnek adományozott. Amikor az állandó hívek száma már meghaladta a 800 főt, és tisztázódtak egy saját lelkészség fenntartásának anyagi feltételei is, az egyházmegyei hatóság engedélyezte a teljes különvállást. A püspökség 1937. július 1-től Leányfalut önálló lelkészséggé szervezte, joghatóságát Pócsmegyer-Leányfalu területére terjesztette ki, melybe ekkor már az időközben a Pócsmegyer határában felparcellázott Surány nyaralótelep is beletartozott. A megyéspüspök az egyházközség első önálló lelkészévé Katona Sándort nevezte ki, akit megbízó levelében e szavakkal biztatott:

  „Ercsi kápláni állásodtól felmentve jelen soraim erejével leányfalui helyi káplánná nevezlek ki, folyó év szeptember 1-i hatállyal. A leányfalui egyházközség még a kezdet nehézségeivel küzd, s igen nagy szüksége van arra, hogy apostoli lelkű buzgó, Jézus Szíve szerinti lelkipásztora megértő szere-tettel vezesse őket át a kezdet nehézségein. Igen sok buzgóság és jóakarat van a leányfalui hívekben, s ha lelkipásztoruk megértő lélekkel veszi kezébe vezetésüket, együttes erővel könnyen leküzdik a kezdet nehézségeit.” A háborús idők ellenére 1940-re felépült a papi lakás, a mai plébánia épület őse. 1941-re a növekvő számú nyara-lónépesség hitéleti igényeit kielégítendő kápolna épült Surányban. (Surány 1941-1982 között volt Leányfalu filiája.) 1944–re ravatalozó kápolna épült a leányfalusi temetőben. Dr.Katona Sándort 1946-ban iktatta be önálló plébánosként a főpásztor, ünnepélyes szentmise keretében. Leányfalu lakossága 1949-es lelkipásztori statisztika szerint összesen 822 fő, melyből 480 fő római katolikus, 300 fő református, 27 fő evangélikus, 12 fő izraelita, 3 fő egyéb felekezethez tartozó hívő volt. Dr. Katona Puszta Sándor kanonok, papköltő 46 éven át, egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig látta el papi szolgálatát Leányfalun. Halála után a település nem kapott önálló plébánost, így Berényi Sándor esperesre, Dunabogdány plébánosára hárult a község oldallagos ellátása. A vasárnapi szent-miséket falunk szülötte, Csizmadia György Lénárd ferences atya, esztergomi szemináriumi előjáró vállalta. Őt követte Koroncz László, aki a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos ház igazgatói tisztsége mellett előbb csak a vasárnapi szentmiséket, majd 1985-1992-ig a plébánosi teendőket is ellátta. 1993-ban az egyház-megyei átszervezések következtében Leányfalu a Székesfehérvári Egyházmegyétől átkerült az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez. 1993-tól Horváth Sándor atya szolgált plébánosként itt. Az idős pap nagy szeretettel látta el a hívek gondozását, míg 2002-ben, 77 évesen nyugdíjasként a székesfehérvári papi otthonba vonulhatott. Ezt követően újra saját lelkész nélkül maradt az egyházközség, és úgy tűnt, ezúttal hosszú időre. Bár a papi teendőket ismét oldallagos módon a dunabogdányi plébános, Feldhoffer Antal ellátta, a hívők mégis saját papra vágytak. Adorján Istvánné, Leányfalu első polgármestere (1990-2002),  hivatalos levélben is kérte az esztergomi prímás érseket, hogy helyezzen lelki atyát Leányfalura. Dr. Paskai László bíboros, prímás válaszában így fogalmazott: „Nagy öröm számomra, hogy a falu lakóinak gondját ebből a szempontból is szívén viseli, és ezért fájdalommal mondok kérésére nemet (…) Természetesen amennyiben a jövőben a papi hivatások száma emelkedni fog, gondolni fogok Leányfalu helyzeté-re is. Kérése jellegére tekintettel hadd kérjem Önt is, a falu lakóit is arra, hogy rendszeres imádságban forduljanak Istenhez, hogy küldjön több munkást aratásába!” E bíborosi kérésnek eleget téve a hívők közössége a templomban napi rendszerességgel összegyűlvén rózsafüzér imádságban fohászkodott saját lelkészért. Imáik gyorsan meghallgatásra találtak, hiszen 2003 augusztusában Leányfalu újra saját lelki vezetőt kapott Szalay Zoltán, fiatal pap személyében. A Rózsafüzér Társulat azóta is napi rendszerességgel imádkozik a templomban, szentmisék előtt fél órával. Zoltán atya előbb plébániai kormányzóként, majd 2005-től plébánosként végzi áldozatos munkáját településünkön. Eddigi 9 éves szolgálata alatt nagyot változott templomunk és környezete, megszépült a temetőnk, megújult plébániánk és felpezsdült egyházközségünk közösségi élete. Temérdek elvégzett feladata közül ki kell emelnünk a legjelentősebbeket: felújításra került a templom tetőszerkezete, új réz csatornázatot és díszpala borítást kapott. Korszerűsödött az elektromos hálózat, a világítás, a villámvédelem és a fűtés.

Megtörtént a kóruslépcső és az orgona felújítása, a toronyhelyiség kialakítása, a padsorok kibővítése és alattuk deszka padozat kiépítése. A belső festéssel, a szobrok és képek áthelyezésével, a szentély új oltárával  és bútorzatával rendezettebbé vált a templom belső tere. Videokamera, plazmatévé és jobb minőségű hangosítás segítségével, erdei padok felállításával a templomból kiszorulók számára is élvezhetővé vált a szentmise. A templom körül járda, a téren kőoltár és kálvária épült  Teljesen megújult a plébánia. Az újracserepezett épületben elegáns tanácsterem, a tetőtérben egy, a közösségi- és hitélet gyakorlásához elengedhetetlen rendezvényterem, a melléképületben még nyilvános mosdó is létesült. A temető kerítést, új kutakat, kibővített és felújított ravatalozót, és állandó gondnokot kapott. A vasárnapi szentmisék utáni nagyobb létszámú beszélgetéseken kívül rendszeres zarándokutak, agapék, keresztény bálok és kirándulások, illetve nyári gyerektáborok formálják élő közösséggé a híveket. Minderről és az aktuális eseményekről a negyedéves rendszerességgel megjelenő plébániai újságból, az Üzenetből értesülhetnek Leányfalu lakói, mely a leányfalui karitász tagjainak terjesztésével jut el a családokhoz. A lapot az egyházközség világi elnöke, Nevelős Géza szerkeszti magas színvonalon. Ugyancsak ő gondozza a plébánia honlapját is, melyen sok érdekesség mellett az Üzenetek régebbi számai is elolvashatóak a www.leanyfaluplebania.hu internetes címen. Plébánosunk munkáját, melyet a hitélet gondozásán túl a hívek közösséggé formálásában, az egyházközség anyagi javainak ápolásában és gazdagításában megvalósított, a 2011-es Canonica visitatio alkalmával Dr. Erdő Péter prímás érsek is elismeréssel illette.