Friss hírek‎ > ‎

Leányfalu önállósodási törekvései

András Adorján, 2017. febr. 9. 10:33   [ 2017. febr. 9. 10:34 frissítve ]
Leányfalu Pócsmegyer része volt a XIX. században, de gyakran mindkét nevet együtt használták, mint például 1875-től a postai bélyegzőkön. A Duna fizikailag ketté vágta a két, egybe tartozó helységet, amelyekben lakóik helyzete több mindenben különbözött egymástól. Míg Pócsmegyert átlagosan évente kétszer elöntötte az ár, addig a leányfalui lakosok árvízkárt nem szenvedtek. Bár Leányfalut nyaralótelepként emlegették, közigazgatásilag pusztaként szerepelt, a villatulajdonosok és a szőlőbirtokosok másként, kedvezőbben számolhatták az itteni adójukat, mint a szemközti falu népe. A pócsmegyeri képviselőtestületben leányfalui képviselők is helyet kaptak, vagy mert megválasztották őket, vagy a legtöbb adót fizetők jogán. Így javaslataikat a képviselő testület elé tudták terjeszteni.

Különválási kísérlet

Így történt 1928-ban is, amikor dr.Vámossy Zoltán és társai beadványt intéztek a belügyminiszterhez, amelyben azt kérték, hogy Leányfalu külön községgé alakulhasson, mert szerintük ez elősegítené mind Leányfalu, mind a szigeti nép fejlődését és Pócsmegyer anyagi  gyarapodását.  A miniszter leiratában azt válaszolta, hogy az elszakadás ügyében a képviselő testületnek kell - az 1886.évi évi XXII. t.c. 152§ értelmében - állást foglalnia. Az 1929. május 14-i rendkívüli képviselő testületi ülésen a jelenlevők többsége nagyon károsnak tartván az elválást, ellene foglalt állást.

Az újonnan alakuló község súlyos pénzügyi viszonyok közé kerülne, mondták, de még inkább tarthatatlan helyzetbe sodorná az anyaközséget.  A leányfalui rész leválása esetén a kisebb területtel és aránylag kevesebb adóalappal bíró anyaközség önálló községi életet élni nem bírna. A két község egységes egészet alkot. A statisztika szerint Leányfalun 111 megtelepedett család él, ezen felül 96 pócsmegyeri, 68 szigetmonostori és 24 tahitótfalui földmíves család művel itt mezőgazdasági ingatlant, így ezen többség állásfoglalása is belefoglaltatott a határozatba.” - olvasható a jegyzőkönyvben.

A következő, június 17-i ülésen Szentpéteri Lajos, járási főszolgabíró elnökölt Pócsmegyeren. Dr. Pekár Imre, dr.Pekár Gyula, Marton Aladár és Wabrosch Béla, leányfalui képviselők azt az álláspontjukat védték, hogy csak az önálló Leányfalu képes fejlődni.  Ugyanebben a témában az utolsó közgyűlést 1930. február 8-án tartották, amelyen dr. Zboray Géza, járási főszolgabíró elnökölt. Nagy vita zajlott a két ellentétes nézet között. Végül a képviselő testület határozatban kimondta, hogy Leányfalu önálló községgé alakulását sem községi háztartási, sem általános közigazgatási szempontból nem tartja időszerűnek. Az esetről a Pilishegyvidéki Hírek írt cikket. Leányfalu "üdülőhely" címet kapott.  A Leányfalusi Szépítő és Társadalmi Egyesület 1934 májusában a belügyminisztériumhoz címzett, és a vármegyei alispánnál  24.779. /934.sz.alatt benyújtotta a kérelmet arra, hogy "Üdülőhely" címet adományozzanak Leányfalunak. Hivatkoztak az 1929. XVI. tc.-re, amely módot adott arra," hogy mindazon községek, melyek természeti fekvésüknél fogva alkalmasak arra, hogy mint nyaraló-és üdülőtelepek, a mai kultúrának megfelelően kifejlődhessenek, és tényezői lehessenek a "Nyaraljunk itthon" jelszavú mozgalomnak.” Hozzátették, hogy a községhez tartozó, Leányfalu néven ősidők óta ismeretes nyaralóhely fejlődését ez elősegítené.

Végül a belügyminiszter 1935. október 12 -én a 25-ös sorszám alatt aláírta, és a 237-187-1935.sz. rendelettel a Pócsmegyerhez tartozó Leányfalut üdülőhellyé nyilvánította. A következő év elején megalakították az Üdülőhelyi Bizottságot, és megírták az Alapszabályt.

Új padokat rendeltek, és a közterületen lévő fák, padok és más létesítmények felett a rendelkezési jogot átvették.  A község bevezette az üdülőhelyi díjat.  A faluban szobákat és egész épületeket lehetett nyárra bérbe venni.  Több budapesti intézmény társas nyaralóházat nyitott dolgozóinak. Országos kiadványokban hirdették a leányfalusi dunai fövenyfürdőt és a szállásokat.  A helyi képes levelezőlapok hátoldalára a " Nyaraljon Leányfalun!" reklámszöveget nyomtatták. Vonzerőt jelentett a kirándulóknak, hogy a környező települések közül egyedül itt üzemelt benzinkút, és a remek konyhájú Kaszinó nagyvendéglő várta a vendégeket.

A község nevének megváltoztatása Pócsmegyer-Leányfalura kísérlet Pócsmegyer képviselő testülete 1934. október 19-i közgyűlésésén határozott arról, hogy beterjesztést tesz a belügyminiszterhez: változtassák meg a község nevét Pócsmegyer-Leányfalura.  A kérést azzal indolkolták, hogy az országban több Leányfalu elnevezésű község van, és gyakran az ide címzett küldeményeket máshová vitte a posta.  A beterjesztést a következő év januárjában elutasították azzal, hogy csak a Borsod-megyében lévő Sály községhez tartozó jelentéktelen külterületi lakóhely viseli ezt a nevet, Veszprém megyében pedig hivatalosan Nemesleányfalunak nevezik a települést, így összetévesztésre nem ad alkalmat.  A miniszter válaszában figyelmen kívül hagyta azokat az érveket, hogy Leányfalu nevének a község nevébe való felvétele üdülőhelyi és idegenforgalmi szempontból is kívánatos lenne, mert Leányfalu neve sokkal ismertebb, mint Pócsmegyeré.

 

Leányfalu különválása - elvi döntés

Pócsmegyer képviselő testületének rendkívüli közgyűlését 1945. május 6-án tartották meg, amelyen megtárgyalták a Leányfalu nagyközség különválásának az ügyét. Megszavazták az elválást, amelyet azzal indokoltak, hogy Leányfalu lakosságának régi kívánsága az, hogy Pócsmegyertől külön váljon, s erre kell, hogy a demokratikus államberendezés lehetőséget adjon, ezért az elvi elhatározást eszközölniük kellett. Ez ellen a közbeeső véghatározat ellen az 1929. XXX.tc.48§-nak (4. bek.) értelmében fellebbezésnek helye nincs. - olvasható a jegyzőkönyvben.  Az önállóvá válás éve, 1949. Pócsmegyer képviselő testülete 1949. január 25- i ülésén, melyen a belügyminisztériumból Kolozsváry Vilmos miniszteri segédtitkár is részt vett, határoztak Leányfaluról. A képviselő testület egyhangúlag hozzájárult Leányfalu önálló községgé alakulásához, és Pócsmegyertől való különválásához. „ A Belügyminisztérium úgy, mint a Vármegye, minden körülmény között szem előtt tartja a községek jogos igényét.” - mondta a minisztérium jogi képviselője. Leányfalu községben a képviselő testület első közgyűlése 1949. június 27-én zajlott le. Ezen ifjú Schillerwein János községi bíró és özvegy Csapó Sándorné községi törvénybíró lemondott. A következő közgyűlésen Fóner Károly helyettes bíró elnökölt. A harmadik közgyűlésen, augusztus 3-án döntöttek a község végleges nevéről. Ugyanis addig legtöbbször Pócsmegyerrel együtt emlegették. A jegyző javasolta, hogy hivatalosan csak Leányfalu legyen egyedül, mert az ország területén más, hasonló nevű település nincs.

 

Ürmös Lóránt írása megjelent a Leányfalui Hírek 2016 decemberi számában.

Comments