(Szüleim, József szülei elbeszélése alapján)  A régi öregek is úgy tudták, hogy a jelenlegi sportpálya területe a MFTR (Magyar Folyami- és Tengerhajózási Részvénytársaság, ejtsd: mefter), majd a MHRT (Magyar Hajózási Részvénytársaság, ejtsd: mahart) tulajdona volt. Ezt a területet a mindenkori stéges művelhette, mint háztájit. Az első stéges Dalkó Lajos volt. Kukoricás és konyhakerti veteményesként hasznosította. Majd a Lebócz Jani bácsiék költöztek a stégre, és ők folytatták az akkori ottani teendőket. Művelték a mögöttük lévő kertet. Ezt a munkát azonban inkább Lebócz néni és a gyerekek végezték. Nagy élet tanúi a pálya melletti gesztenyefák, a nagy hajóforgalom miatt nem unatkozott Jani bácsi sem – no meg szerencsére a Pánczél vendéglő is a szomszédban volt. Amikor az államosítás megtörtént, egy valahonnan „kiutalt” elvtárs, Pásztor elvtárs került Jani bácsi helyére. A kertet ő már nem kapta meg, ekkor került a falu tulajdonába. Az 1948-49-es tanévben Leányfalu ifjúsága összefogott, hogy egy sportpályát építsenek, és közös erővel elkezdtek szervezkedni, ismeretségeket keresni, és láss csodát, a szentendrei Honvédség is megjelent nagy munkagépekkel, földgyaluval. Az akkori VII-VIII. osztályos fiúk is boldogan talicskázták a földet, amikor csak tehették. Jól haladt a munka. Soha el nem múló szeretettel gondolunk Tátrai Zoli bácsi tornatanárunk fantasztikus munkájára, amit végzett a „szent cél” érdekében! Már az 1949-es tanév végére annyira elkészült, hogy az iskolai évzáró tornabemutatónk és az új labdarúgó pálya felavatása egyszerre történhetett meg! Délután volt az igazi nagy derbi. Leányfalu-Pócsmegyer, az örök rangadó focimeccs tette a koronát e szép napra. A szomszéd falu is ott tolongott. Egy pár képet tudok mutatni az akkori tornabemutatóról és egy futóversenyről.    Ezután létesült a focipálya mellett a Duna felé, a jelenlegi szabadtéri színpad mögött a magasugró pálya, a gyűrű, a felemás korlát. A röplabda pálya rá egy évre készült el, amire később a Kultúrház Duna felőli része épült. A szabadtéri színpad nézőtere helyén jelenleg a salakos kézilabda pálya van. A sportszereket, úgymint svédszekrényt, labdákat, és még sok minden más sportfelszerelést, az itt nyaraló SKF-től, a svéd csapágy gyártól kapta az iskolánk. Itt meg kell jegyeznem, hogy az EPOSZ-é soha nem volt a pálya! Ebben a faluban csak a Sportkör tudott bármilyen eredményt felmutatni. Viszont az igaz, hogy Badacsonyi Antal és felesége, Mária néni, még az EPOSZ-t is ráhúzták a Sportkörre, csak hogy bárkiktől, bármilyen úton pénzt tudjanak kicsikarni, ha kellett, furfanggal is. A hajókkal érkező kirándulóktól Antal bácsi és Mária néni helypénzt szedtek, ami szintén a sportkör kasszájába ment. A falu akkori összefogásáról példát lehetne venni… A fotókon szereplő személyek: Focicsapat (1953. június) Edző: Kökény József; Menedzser: Dalkó Lajos( tűzoltóparancsnok) A csapat (jobbról balra): Kecskés János, Tóth Sándor (Csifu), Jakab László, Tarnóczai Józsi (Jotika), Tóth István (Pui) - kapus, Szalai Sándor, Tóth László (Tiri), Szepesi István Előttük guggolnak (balról jobbra): Krisztandl Lujzi, Zvara Matyi, Stein József (Szepi) Legelől: Szilágyi József (Sziszi) Futóverseny (1947-48-as évzáró) - 200 m-es síkfutás (7. osztály): 1. Greff József 2. Stein József 3. Galambos Gábor Fénykép (1947-48-as évzáró): Első sor: Mészáros Miki Második sor (balról jobbra): Kádár Béla, Gréff Öcsi, Stein József 2013. január 26. Steinné Gruber Katalin |