Leányfalut szemelte ki pihenőhelyül a fővárosi polgárság

Leányfalut szemelte ki pihenőhelyül a fővárosi polgárság -Kiss Gábor írása

A 19. század első felében jelentős villaépítési tendencia alakult ki, amely elsősorban a nagyobb városokhoz és az üdülőtelepekhez köthető. A városok környékének zöldterületeit birtokba vették a polgárság, a társadalmi réteg életvitelét és igényeit új építészeti irányzat kialakulása szolgálta. A gazdag gyártulajdonosok, ügyvédek, orvosok, kereskedők, azaz a tehetősebbek eleinte csak a legmelegebb hónapokban költöztek ki, később azonban egyre általánosabbá vált, hogy a villákat állandó lakhely céljára építették. A főváros melletti Leányfalu ideális helyszínnek bizonyult. A település Budapesttől 27 kilométerre északra fekszik, a Római Birodalom idején Pannónia peremvidékéhez tartozott, és mivel a limes része volt, őrtoronnyal is rendelkezett. Leányfalu legelső említése 1407-ből származik, március 24-én Ozorai Pipo temesi és komáromi ispán látogatott "Leanfalva"-ra az elmaradt dézsmajövedelmek rendezése végett. A Rákóczi-szabadságharcot követően 1728-ban bukkant fel újra a település neve, ekkor gróf Esterházy János volt a terület tulajdonosa. 1848-ban a birtoknak gróf Breuner Ágoston személyében új ura lett, aki a 60-as évek elején felparcelláztatta a területet. Ekkor jelentek meg az első bevándorlók is: Szendrey Ignác (Petőfi Sándor apósa), Gyulai Pál író vásároltak itt részeket. A 20. század fordulóján kezdődött a második betelepülési hullám. 


A budapesti értelmiség és művészvilág jeles képviselői felfedezték maguknak a fővároson kívüli élet minden örömét és előnyét. Svábhegy erre az időre már zsúfolttá vált, nem véletlen, hogy Rózsahegyi Kálmán a "Zsigám, gyere ki, tiszta Svájc!" felkiáltással invitálta a településre Móricz Zsigmondot. Itt találtak új otthonra a Nemzeti Színház és az Operaház neves művészei, színházigazgatói. A kiköltözés természetesen együtt járt a társadalmi élet fellendülésével. 1901-ben Vámossy Miklós vezetésével, 83 taggal megalakult a Leányfalusi Kaszinó. 13 évvel később jött létre a Leányfalusi Társadalmi és Szépészeti Egylet, amely célul tűzte ki a falu rendezését, arculatának megformálását. 

A villatelep kedvező természetföldrajzi adottságokkal rendelkezett, sokat nyomott a latban a dunai látkép. A szerző számításai szerint 1860 és a második világháború között 78 épületet emeltek, hozzájuk kertek is kapcsolódtak. A tanulmányban a felmért épületek közül 11 kerül bemutatásra. A legelső villa az író-kritikus Gyulai Pálhoz köthető. Ő Szendrey Ignác idősebb leányát, Máriát vette el feleségül. A villa 1862-ben Ybl Miklós tervei alapján épület. A ház fatornácos földszinti szárnyához zömök, toronyszerű, kétszintes épületrész kapcsolódik. 

Leányfalu egyik legismertebb lakója Móricz Zsigmond volt. Az író 1911 nyarán nyaralóvásárlás céljából érkezett a településre, azonban feleségének mindegyik ház túlságosan hivalkodó volt. Móricznak az egyik telken megakadt a szeme egy diófán, a telekbe pedig azonnal beleszeretett, mivel a tiszakécskei tájat idézte fel benne. Június 11-én 7600 koronáért megvásárolta a 2118 négyszögöles telket. A következő évben megbízta Fehérkuti Bálint építészt a ház terveinek elkészítésével. Fehérkuti Kós Károly csoportjához tartozott, aki Toroczkai Wigand Edével együtt segített a villa képének kialakításában. Az épülethez egyszerű kert is tartozott. A területen eredetileg szőlőültetvények is voltak, amelyeket az író vágatott ki. Egy anekdota szerint azért, mert annyira rossz bort adott, hogy aki ivott belőle többé nem köszönt neki, mert féltek egy esetleges újabb poharazgatásba hajló meghívástól.

A főváros közelében egy újabb villanegyed jelent meg. A leányfalui villák csoportja nagyságát és építészeti értékét tekintve komoly jelentőséggel bír. A helyi viszonyokat, terepadottságokat, és a természet adta lehetőségeket igyekeztek a legteljesebb mértékben kihasználni. A keleti és déli fekvésű domboldalakon, a Duna partján és a magaslati pontokra koncentráltan létrejött az épület-kert-táj egysége.
A kronológiai sorrend szemléletes képet ad a nyaralóvillák stílusának változásáról. A présházak a filoxérajárvány után folyamatosan alakultak át nyaralókká. A kezdeti klasszicizáló stílust felváltották a svájci típusú villák, az 1910-es évektől pedig teret kaptak a modern építészeti irányzatok képviselői. A villák sorsa némileg szerencsésebben alakult fővárosi társaiknál. Kisebb méretük miatt csak néhány épület került állami kisajátításra, így a villákban a 19. század végi tulajdonosok leszármazottai élnek.

Kiss Gábor írása megjelent 2008. július 3.,   www.mult-kor.hu

Comments