Játszótér mustra

Játszótér mustra - Leányfalu - Rindt Kata írása

 Noha három gyerekkel büszkélkedhetek, a játszóteret idén tavaszig lehetőség szerint elkerültük. Amíg a nagy még csak az egy szem majmocska volt, addig is csak úgy mentünk, hogy reggel kilenckor már itthon is voltunk. Aztán a két gyerekkel sosem jutottunk el a játszótérig – útközben a Duna-part, a bogarak, a botok, a vadkacsák mindig elvették az időt a játszótértől.

Idén tavasszl viszont hatalmasat fordultak délutáni programjaink, már ami a keddi és csütörtökieket illeti. Mivel a nagy foci edzése a játszótér melletti focipályán van, addig a kicsikkel játszóterezünk. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a legkisebb közös többszörös inkább lerabol egy foci labdát – boldog emberként kergeti a foci pályán. A középső az, aki elfoglalja a játszóteret. Óvodásoknak már ideális. Van hinta, csúszda, hajó és néhány játék és ha mázlink van, akkor az ovis csoport társak is. A totyogókkal már ott kell lenni. Az évek alatt kicsúszkált baba csúszda már villámgyors, sokszor hiába állok ott, mégsem tudom elkapni. Ha seggre esik sincs gond, a pelenka tompít és vigyorogva mászik fel újra és újra. Az egykori hajóállomás épülete mögött megbújó leányfalui játszótér tulajdonképpen csemete paradicsom. Van benne hely, még akkor is, ha zsúfolásig tele. Igaz, néhány hete/hónapja kivágtak három öles fát (gondolom, életveszélyesek voltak már) így az idő nagy részét a tűző napon kell tölteni (semmi vész, fürdőruhában kell menni). Erről azonban csak a fák tehetnek… mi a fenének öregedtek el. Ha kritikusok szeretnénk lenni a játszótérrel, igazán sok hibát találhatunk rajta – de minek tennénk, jól érezni magunkat, nem hőbörögni megyünk oda. A hőbörgő szülőkkel pedig egyszerűen nem törődünk.

A játszóteret legalább tíz éve egy lelkes szülőcsapat az önkormányzattal karöltve alakította ki. Sajnos azóta túl sok fejlesztés nem történt rajta. Így a hajdanán kialakított csap még mindig nem üzemel, pedig nem lenne rossz. Néha hoznak egy adag friss homokot – vagy csak felkapálják. Árvizek után nagyobb fertőtlenítések vannak. Azonban évek óta nagyjából érintetlen. A játszótéri vandálok azonban itt is kézjegyüket hagyták, már hiányzik a rénszarvas hinta(ló), egy libikóka szerűségről pedig az egyik ülőke. Szegény játszóterünknek voltak szerencsétlen évei, a sörös üvegek és csikkek mellett, reggelre egy-egy kupac szar várt minket a hintában… Valamikor akkor szoktunk le a játszótérről. Szerencsére az a vandál társaság már kinőtte az esti játszóteres bandázódást, már nem robbantgatnak petárdát a játékokban. Gondolom, mára már csak szüleik gondja, hogy vajon mostanság hol rombolnak. Ahhoz képest, hogy sok család használja a játszóteret, tiszta és takaros, ha valakinek nem elég a Duna-parton bogarászni, biztosan kellemesen tölti a napját ott. Előfordult már, hogy összefogásra a lelkes szülők kitakarították, azonban nagyjából mindenki szedi maga után a szemetet. A nagyokat nyugodtan ott lehet hagyni, míg mi szülők a játszótér melletti büfében múltjuk az időt.

A játékok nem balesetveszélyesek és a lekerített játszótérre mindenhonnan rá lehet látni. Ezen a játszótéren a szülők normálisak, nincs vita, ha a togyogó kölcsönveszi a kis motort vagy a lapátot. Ha akad lelkes anyuka, aki megépíti a homokozóba a Loire menti kastélyokat, sem veszi zokon, ha a romboló totyogód véletlenül arra jár. Konfliktusok nincsenek, még gyerekek között sem nagyon – mégis szívesebben járunk az öreg játszótérre, amiről szerintem senki sem tud. Sajnos arról túl sok jót nem tudok mondani, leszámítva, hogy ott senki sincs. A játékokat valamikor a nyolcvanas években telepíthették, azóta hozzá sem nyúlt senki. Ennek megfelelően a láncos hinta szanaszét szakadt, a libikókán jó, ha fél ülőke van. Van egy körforgó valami, recseg ropog nyikorog, azt élvezik a gyerekek. Volt egy torony is, amit a legutóbbi vihar kidöntött, most oldalára fordulva másszák meg a gyerekek. Szóval igazi retro feeling a maga lerobbantságával, de míg felsétálunk a hegyre, már elfáradnak annyira, hogy ne kelljen ott töltenünk a napot. Fájdalom pusztán az, hogy az Önkormányzat el is felejtette, hogy ott is volt egy játszótér, ami közel sem olyan forgalmas helyen van, ha rendbe raknák, a fél hegynek egy kényelmes kikapcsolódási pontja, gyülekező helye lehetne.

 Rindt Kata írása megjelent  2012. június 25.,  www.nokorszak.hu


Comments