Helytörténeti séta 2014.május

Május 31-én, szombaton szép számú, lelkes csapattal indultunk útra a falu északi részének bejárására. Az alábbiakban a séta
főbb állomásairól számolunk be, és köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítettek olyan helyi értékekkel is megismerkedni,
amelyekről korábban csak sejtéseink lehettek. Márai Sándor halálának 25. évfordulójára emlékeztünk az Erdész utcában, ahol Nyíri Csaba polgármester és Adorján András képviselő leleplezte, majd megkoszorúzta az emléktáblát (Gruber
András készítette, amint a település többi emléktábláját is).

Redő Ferenc és felesége, Vörös Rozália művész-házaspár életéről, a huszadik század első évtizedeinek Leányfalujáról, a „Hasadt kulacs”-dűlőről, a ma is gondosan ápolt kertről dr. Redő Katalintól és dr. Redő Ferenctől, gyermekeiktől hallhattunk színes, élménydús emlékezést.

Vendégségben: az egykori erdészház mai tulajdonosai, Horányi Éva és férje, Kákonyi Sándor finom nedűkkel és édes, sós csemegékkel kényeztettek bennünket, miközben Adorján Istvánné, az erdészház korábbi tulajdonosa mesélt a házról, valamint néhány „séta-társunk” is megosztotta a környékhez fűződő ismereteit, élményeit.

A Rózsahegyi-házban szinte kis színházi előadáson éreztük magunkat. Köszönjük dr. Kozma Ottónak és nejének, Julikának
a többszörös meglepetést: nemcsak a ház bemutatását, hanem hogy magnófelvételről meghallgathattuk Rózsahegyi Kálmánt és
a vele készített interjút. Mindezekhez még pogácsát és némi kis itókát is kínáltak népes csapatunknak. Wospil Adrienn felolvasásában Patik László gyűjtéséből is hallhattunk néhány vidám Rózsahegyi-történetet.

Kicsit túlteljesítettük a tervezett időt és már elmúlt délután két óra,amikor az egykori Tóth-villához érkezett a közben kicsit
megfogyatkozott csapat. A villa és lakói sorsáról (Tóth József színész, majd fia, Imre, a Nemzeti Színház igazgatója)
a ház mai tulajdonosától, Száger Ottóné Icától kaptunk szíves tájékoztatást.

Márai Sándor sorait idézve köszönöm a már említett házigazdák és minden további sétatársunk segítő közreműködését;
a fotókat Neugam Antalnénak és Kádár Erzsébetnek.

Bedő Szilvia, a séta szervezője

” Otthon Leányfalu a legjobb. A kert, az illatok, az út Tahi felé, az édesség a levegőben, a gyümölcsök, a Nyerges télen, havas lejtőivel.
 Néhány téli és tavaszi reggel. Ez volt a legjobb.” Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és azértelem egy
szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam aföldet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és
egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem.
“A végén minden olyan egyszerű lesz - minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény
 volt.Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit... mindez kevesebb lesz, mint a por,
melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél.”

A cikk megjelent a Leányfalu lap 2014 júniusi számában.
Comments