Árvízi napló 2013

ÁRVÍZI NAPLÓ 2013. MÁJUS 31-TŐL – VADKACSA NOMÁD VÍZICENTRUM

Talán megbocsátható, ha a júniusi VADKACSA-hírek „csak” az  árvízről és az emberről szól....

 Május 31.

Éppen a Szigetköz vizein csatangoltunk, amikor az eddigi legnagyobb dunai árvíz híre elért minket. Bár még egy hetet vízitúrával terveztünk eltölteni, a csapat úgy döntött, hogy a hírek  hatására abba kell hagynia a túrát. Még május 31-én megérkeztünk Leányfalura, a VADKACSA vízitelepre, ahol válságstáb ült össze - abban állapodtunk meg, hogy mindent elszállítunk a Telepünkről.

Június 1.

Jó hogy hétvége van, így egyre többen jöttünk, rendületlenül csomagolunk. Amit nem viszünk el, azt nyolc méterre pakoljuk fel /Budapest nyolc méterre/.

Június 2.

Sokan vagyunk, jó a hangulat, mindenki rakodik, csomagol, pakol.

Június 3.

Nagy a baj: nem nyolc, hanem kilenc méterre kell pakolni. Átrakodás, közben megjöttek a Rába mellől a cimborák, mondták, hogy éppen ráérnek. Gőzerővel rakodunk át kilenc méterre. Homokot zsákolunk, hiszen a csatorna kijövő nyílásait le kell zárni. Lezártuk a padlóösszefolyókat és a WC kagylókat is. Értesítettük a környékünkön lakókat, hogy ha kell, segítünk - kellett. Sok a nyugdíjas errefelé, de lelkesen dolgoznak. Déli 12 órára készen vagyunk.

Június 4.

Megjött, bejött a víz, kezdődik a rumli. Szétosztottuk maradék árvízi zsákjainkat, megraktuk homokkal a szomszédoknak, bevittük, helyükre emeltük őket. Jöttek és kértek hajókat evezőkkel, adtunk: ha baj van, ki tudjanak jönni a házukból. Folyamatos ügyelet tartunk, két tagunk kezdi.

Június 5.

FELADATOK: beszerezni a tisztításhoz szükséges anyagokat, a mosdókat ellenőrizni, hogy működnek-e. A gázórákat leszerelték, a telepet áramtalanították. „Laza nap”: sétálunk, és amit még találunk, helyére tesszük, azaz az égbe emeljük. Üres lett a Vízitelep. Hál' Istennek. Vízitelepünk 1996-os fennállása óta már 4 nagy dunai árvizet  megértünk (1998, 2002, 2006, 2010), de olyan még nem volt,  hogy időben lehettünk volna, várva hogy jöjjön, majd menjen a víz...

Június 6.

Az ügyeletesek még száraz lábbal megérkeztek a telepre. Feladatuk az észre nem vett dolgok helyrerakása. A figyelőszolgálat  megkezdte működését, ami nem könnyű, hiszen várni kell a nagy bajt. Este már be kellett eveznie a váltásnak, akik a nappali őrséget leváltották. A stratégiai központ a lakásom, míg én írok, az őrök fürdenek, készül a vacsora. Holnap is nap lesz, mindenki várja. A folyó gyorsan emelkedett, erdei iskolánkba még nem ment be a víz.

Június 7.

A víz tovább emelkedik, de rendkívüli helyzet még nem alakult  ki. A péntek mindig nehéz - csak a víznek nem. Ő ugyanis akadálymentesen – vagy az akadályokat folyamatosan leküzdve – emelkedik. Péntek délutánra már minden építmény víz alatt áll: a nyári idényre frissen festett vasaló- és vizesblokkban, a raktárakban a felső szintig ér a víz, sőt már a megmagasított talpazatú Erdei Iskola Oktatóközpont kőépítményében is több mint fél méteres víz áll. Földrajzi gyakorlóterünk oktatóhelyiségét gyakorlatilag már a tetőzés előtt elmosta az áradás, teteje önállósította magát és a ház mellett úszkál (ezzel sajnos nem számoltunk az  árvízi elővéd munkálatokban). Még szerencse, hogy előzetesen mindenhonnan sikerült kipakolnunk.

Június 8.

A Vadkacsa Egyesületet a polgármester egy vízi biztonsági feladatra kérte fel: négy hajóval, telefonnal 24 órás vízi szolgálatot teljesítünk. Parancsnok Weisenburger Gábor, húsz éve "ősvadkacsa", vízi mentő, túravezető.

Június 9.

Teherautónkat be kellett vetni szolgálatra, hiszen a homokzsákokat egy ilyen autó be tudja vinni bárhová és be is viszi. A Vadkacsa Egyesület székhelyén bázis-menhelyet alakítottunk  ki A 24 órás szolgálattól kimerült Vadkacsások meleg ételt, zuhanyozási lehetőséget és vacsorát kapnak. A vízi mentők megérkeztek Fótról, Zerge testvérünk vezetésével, ők is lenyomtak 24 órát. Pereházy Pál elnök is megjött a 24 órás „eltávból”, így ma estétől hétfő estig vállalja a szolgálatot. Jó hír (?), hogy ma tetőzik a Duna telepünknél. A délelőtt folyamán két-két kenuval jártuk a falu határán lévő házakat. Segítettünk ott, ahol tudtunk, ott, ahol kellett. Egy nagy tengeri vitorlás hajót kikötöttünk, pontosabban visszahúztunk  eredeti álláshelyére. A Vadkacsa Egyesület legmagasabb pontja az úgynevezett  Galambdúc: itt rendezte be főhadiszállását fiatal és agilis parancsnokunk, Weisenburger Gábor. Délután örökös tagunk, falunk díszpolgára, Fábry Sándor meglátogatta a főhadiszállást.

Június 10.

A víz öt centimétert apadt. Lassan apad. Mindenkinek dolgoznia kell, ezért a szomszédoknak még egyszer megadtuk az elérhetőségünket. Még nem látszanak az árvízi károk, de az elmúlt évek legnagyobb árvízszintje feletti 50-60 cm-el magasabb vízállás iszonyú károkat okozott. Délután négy hajóval járőröztünk. Tapasztalatunk szerint azok, akik házukban bent rekedtek, vagy az árvízi gátaknál teljesítettek szolgálatot, örülnek, hogy minden este és éjjel meglátogatjuk őket. Valószínű, hogy ma estétől már csak a kerékpárúton tudunk járőrözni. Éjfélre minden hajóegység megérkezett a Galambdúcba.

Június 11.

Délelőtt és délután az esti szolgálatban lévők bóklásztak a faluban. Sok volt a köszönet, meg kell mondanunk, jól esett, hiszen a mai napig senkinek sem tűnt el semmije, semmiféle éjszakai fosztogatás sem történt. Akiket az ár bezárt a házába, azok tudták, hogy éjjel-nappal számíthatnak ránk, hiszen minden éjjel találkoztunk valakivel. Sokan járőröztünk éjszaka, hajnal felé jöttünk haza Galambdúcunkba. Jól esett nekünk, hogy ilyen sokan és ilyen szívesen dolgoztak minden éjjel.

Június 12.

Rendkívüli esemény nem következett be. Mindenki teszi a dolgát, de egyre fáradtabb a társaság. Hajnalban kijön a kávé-hajó, sok kávét kérnek a Galambdúcban lakók. Az éjszakai őröket lassan leváltják.Délelőtt nem történt semmi rendkívüli esemény, kora délután járőröztünk egyet, de már a falu jó részéből kivonult az ár. Nálunk még minden házban bent maradt a víz

Június 13.

A takarítás, rendrakás első napjai... 12-én este kiment a felső traktusokból a víz, így egyből nekiláttunk és este 10 órára befejeztük az erdei iskola, a raktárak, Frédi bácsi lakhelyének takarítását.

Június 14., péntek

Takarítás II. A telepre behajtottunk terepjárónkkal és lepakoltuk kora reggel  a szivattyút, Imi és Jocó nekiláttak, és ahol lehetett, kimosták a telepről az iszapot. Ezután Farkas Gyulával nekiláttak a kerékpárút megtisztításának is, majd a Petőfi sétányhoz vezető utakat  is megtisztították. Délután a polgármester úr felkérte a Vadkacsa Egyesületet, hogy a faluban a fertőtlenítést térítés ellenében végezzük el - köszönjük a lehetőséget. Szombat reggeltől, ahol lehet, a fertőtlenítést elkezdjük.

Június 15. szombat

Takarítás III. Reggel 6 óra. Molnár Feri telepén átveszem a fertőtlenítéshez szükséges anyagokat. Megpakoljuk a Mitsu "árvízszolgálati" teherautót. Délre a vadkacsás külön egységek lefertőtlenítették a fél falut. Délutánra a mi utcánk kivételével minden, az árvíztől felszabadult utcát, teret, parkolót fertőtlenítettünk.

Június 16. vasárnap

Takarítás IV. A napok összefolynak. Reggel hat óra van. Takarítószerek fogytán, azokat is be kell szerezni. Jocó és Ricsi mossák a kerékpárutat Karinthy Cini házától a telepig. Ebéd után is dolgoztunk keményen: jómagam vegyszereztem, kaptam egy igen jó minőségű vegyvédelmi ruhát (a többiek szerint ez egy hullazsák). Mondtam nekik, hogy nem normálisak, hiszen ez egy jó ruha. Telepünk előtt állt egy kis autó, benne ÁNTSZ-NÉNI! Mindenről kérdezett - de azt is elmondta, hogy ez a falu példaértékűen dolgozik az árvízi munkák helyreállításában. Jelezte, hogy a kerékpárutat végig kell fertőtleníteni! Mondta, hogy a 11-es műútnál pedig minden homokzsák helyét is szigorúan fertőtleníteni kell, de látja, hogy ez Leányfalun rendben zajlik. Kérdésére, hogy ki ellenőrzi és irányítja a fertőtlenítést, jeleztem, hogy én, de természetesen a polgármester úrnak minden nap tájékoztatást adok a munkákról.

Július 17. Hétfő

V. Ma az áramot ellenőrzik le Gabeszék a Törpével, mi Imivel mossuk az utat tovább, a falu közepétől kifelé Rovnyai uram kocsmájáig, mint a mosómedvék. Köszönet mindenkinek, akik akár személyesen, akár lelkiekben velünk voltak az árvíz nehéz óráiban. Külön köszönet azoknak,  akik majdnem két héten át részt vállaltak a Leányfalu számára végzett 24 órás vízi járőrszolgálatban.

 

Pereházy Pál Adorján vízi naplóját közreadja Pándi László örökös elnök

Az írás megjelent a Leányfalu című önkormányzati lapban  2013. júniusában.


Comments